In collaboration with EJTECH (Judit Eszter Kárpáti, Esteban de la Torre), performed on SANDBOX festival 2021 Budapest.
A joint performance exploring the body as evolutionary hardware; an operational vessel of sentient architecture designed to interface with its environment. By caressing panpsychism via spatial gestures, the hum of the hybrid emerges beyond the skin. Are we a body, or do we have a body?
Az UNFOLD egy improvizatív szóló performansz, mely 2021 augusztusában a Listening Biennal keretein belül a Szeszgyárban lett előadva. Az előadás karaktere visszatér az emberré válás előtti evolúciós mintákhoz és az emberré válás lépcsőfokait végig járva fedezi fel saját mozgáslehetőségeit, a körülötte lévő világot, keresi helyét a XXI. század ipari környezetében. Ahogyan közegével kapcsolatba kerül, azt is keresi, mivé válik attól, amivel találkozik, legyen az a saját ruhája, egy virág, egy fadarab, vagy egy ember. Különböző állatok, lények bomlanak ki kutatásából a mozgás és érzékelés által. Amikor eléri az emberré válás lépcsőfokát, hordozza mind azt, amit emberként hordozunk: szociális mintákat, egot, tudatosságot, de nem felejti el azokat a minőségeket és lényeket sem, akik megelőzték emberi mivoltát. Engedi, hogy ezek előbújjanak és egyszerre legyen belőle ember, és az a sok fajta lény és állat, amin útja során keresztül ment.
Az EGYÜTT A TÉRREL egy öt részből álló imrovizatív performansz, mely a PLACCC fesztivál keretein belül lett bemutatva 2020 júniusában. A performansz live video formájában volt követhető a facebookon. A projekt során az előadó tudatos jelenlét-kirándulást tett Budapest belvárosában. Eközben a terek komplex lehetőségeit mozgási és hangképzési játékokká formálta. Célja az volt, hogy a terekhez való érzékeny viszonyulás megteremthesse a térben lét mélyebb megélését, és hogy a megmozdulásaival találkozó emberek felfigyeljenek a tudatos jelenlét és a tér komplex használatának lehetőségeire.
„Lévai Viola Együtt a térrel című projektje a nagy újrafelfedezők közé tartozik. Friss, szellemes, tele ötlettel, játékossággal. Minden bejelentkezés más fókuszt, más jelleget kap, de összeköti őket a kíváncsiság, a kísérletezőkedv nyitottsága, a kérdezés ártatlansága. A fiatal táncos a közterek tárgyait, formáit, hangjait, hangulatait fedezi fel. És a felfedezés itt szó szerint értendő: mint amikor egy kisgyerek először találkozik bármiféle tárggyal, órákig vizsgálgatja, szagolgatja, ízlelgeti, próbálgatja, mire jó, mert a tárgy kimeríthetetlen forrása az újabb és újabb játékötleteknek, lehetőségeknek. Lévai Viola tartja az improvizáció alapszabályát: elfogadni és továbbépíteni az érkező impulzust. Gyorsan és frissen reagál, közben pedig bölcs tudatossággal lassít és figyel. Tekintetében nincs ítélkezés. Nem avatkozik a környezetébe, hanem ismerkedik vele. Mintha először látná. Minden szembejövő felé tisztelettel és valódi érdeklődéssel fordul, legyen az műanyagzacskó, szobor, utcakő, térelválasztó bója, gyalogosok, pincérek, lépcsők, fák, bazilika, pázsit, szökőkút, galambok, gördeszkarámpa, a Duna hullámai, dudálás hangja… mind a játszótársai lesznek. Egy Fodor Ákos-haiku jut róla eszembe: segít mindennek olyannak lennie, mint amilyen úgyis.”
TELJES KRITIKA-https://revizoronline.com/hu/cikk/8648/placcc-fesztival-2020/
A LOOP EVENT/ RELATIVE DEATH eseménynek a Zsámbéki Színházi Bázis adott otthont. A performansz valójában egy work in progress bemutató, egy kísérleti prezentáció, ahol zajzenészek, vizuál művészek és táncosok (Sőrés Zsolt, Christian Skjødt, Diák István, Juhász András, Lévai Viola, Vass Imre és Vavra Júlia) dolgoztak együtt egy „élő film” alkotáson.
„Az előadásban az élő filmalkotás folyamata úgy működik, mint ahogyan egy fényérzékeny fotópapír befogadni képes az egymás után rá exponált képek sorozatát. A különbség az, hogy ebben az esetben a fényképkészítés kompozíciós lehetőségein túl egy ismétlődő, jelenetenként változó hosszúságú 5, 10, 20 másodperces videószekvencia az, amelynek állandó érzékenysége képes az újabb és újabb jelenetek befogadására. A létrejövő film folyamatosan új elemekkel épül mind időben mind pedig a képi kompozíciókban. A valós időben készülő film megjelenése a dadaista montázs és az ortodox liturgikus ikonfestészet szellemi, képi megfogalmazását vizsgálva alakul a munkafolyamat során.”
TELJES LEÍRÁS: https://vimeo.com/107511571
A LEVEGRU egy performatív trió, melyben Rubik Ernő Zoltán, Gregory Chevallier és Lévai Viola alkot az instant kompozíció eszközeivel. A trió Tér-Idő Jameket, performatív esteket hoz létre Budapest különböző alternatív helyszínein.
A SZÖVETKEZETI SZUBSZTANCIA Oberfrank Réka és Lévai Viola helyspecifikus performansza, amely a budapesti Gólya Közösségi Ház és Szövetkezeti Presszó szociális életéből inspirálódott. A darab a helyszínen készült és lett bemutatva, inspirálódva a VIII. kerület szivárványos közösségi életéből, hangulataiból, zenéiből és emberközegéből. A Gólya nyitva tartja kapuit bármilyen fizető és nem fizető vendég előtt, befogad akkor is, ha csak egy kicsit ücsörögnél a lomizott pamlagokon a melegben. Egy fajta közösségi otthon a munkásosztály és az alternatív budapesti fiatalok számára is. A darab is így készült: a két alkotó „beköltözött”, magáévá tette a teret, felkutatta a zongora eredetét, meglocsolta a virágokat és még egy medvét is vendégül látott a térben.
TEASER: