A TÁNCRONDA HARMÓNIÁK egy kutatási bemutató, mely színházi keretek között került bemutatásra 2019 márciusában. A bemutató narrációja betekintést nyújt az alkotók improvizációs szabályaiba, alkotási metodikájába. A kutatásban Dömötör Luca, Vágner Orsolya és Lévai Viola dolgoztak együtt a SÍN Kulturális Központ Nulladik lépés programjában. A trió az illogikust, a legellentétesebbet, a rondában a szépet, az együtt nem működést kutatta a tánc nyelvrendszerében.
A Zebulon Projekt Dömötör Judit és Lévai Viola duettje. NEM MARADTAM ABBA című darabjuk egy közös kutatás eredménye, mely 2016 márciusában lett bemutatva az ARTUS-Arccal a halnak program keretén belül. A darab Lábán-díj nominációt kapott 2017-ben.
„Már akkor le vagyunk véve a lábunkról, amikor az Artus kopár színháztermében Lévai Viola – a Zebulon Projekt egyik tagja – ránk nyitja az ajtót és szimplán elkezd lenni, létezni. Nem kell hozzá sok, elég egy laza bejövetel, egy hányaveti beállás meg némi hamiskás szemkontakt a közönséggel és máris történésben vagyunk. Nem, ez nem a bevezető, ez már maga a darab. A Nem maradtam abba szenvedélyes történésgyűjteményének első röpke állomása. A két táncos (Lévai mellett Dömötör Judit) komótos lassúsággal cserkészi be a teret. Mintha nem is táncolnának, hanem inkább keresgélnének, puhatolóznának, gondolkodnának, szinte filozofálnának a mozdulatokkal. És ugyanígy cserkészik be egymást is, ezzel a bolondosan elmélkedő, kedvesen határozatlan, játékos lazasággal. Lévai a nyitottság, a huncutság, a kifürkészhetetlen érzelmek megtestesítője, akinek még a szeme se áll jól, Dömötör a kemény dió, a szikár(abb), racionális(abb) jelenség – jóleső kontrasztban. Ám ő is feltörik egyszer, hogy aztán kacarászva és halandzsázva, jógázva és dalolva, csendben létezve és a létezés csendjében zajongva tökéletesen feloldódjanak egymásban, az ide-oda passzolt jelenlétkoreográfia szuggesztív töredékeiben, mint két sírva nevető, csillogó szemű bohóc, aki legszívesebben soha nem vonulna le a világot jelentő deszkákról.”
TELJES KRITIKA: https://szinhaz.hu/2017/05/02/laban-dij_tizenkettedszer
Az ECLIPSE egy nagy létszámú kortárstánc előadás, amit Molnár Csaba rendezett. A Trafó Kortárs Művészetek Házában lett bemutatva 2017-ben. A darabban szereplő nők egy olyan világot teremtenek a színpadon, ahol a törzsiség, a popkultúra, az őrület és a partikultúra jól megférnek egymással. A darab 2017-ben Lábán-díj nominációban részesült és járt az angliai IDFB fesztiválon, valamint a budapesti Sziget fesztiválon is.
“Az előadás nóvumát mégsem kizárólag egy „talált tárgy”, a partihelyzet szimulálása, egy tömegjelenség színpadi reprezentációja jelentette, hanem az a mód, ahogy ez a nyüzsgő-zizegő, hordaszerűen hullámzó tömeg lényegében egyetlen nagy gigantikus testté forrva vonult, masírozott, menetelt, kinyílt és összetömörödött, különböző téralakzatokat írt le a színpadon, erőt fitogtatva, ellenállhatatlanul, mint egy pacifista hadsereg, amely menten megszabadítja a világot a rá telepedő sűrű depresszió ragályától.”
TELJES KRITIKA-https://revizoronline.com/hu/cikk/5911/molnar-csaba-eclipse-trafo/
Oberfrank Réka, Lévai Viola, Bakó Tamás, valamint Rubik Ernő Zoltán TODAY IS TODAY című táncelőadása 2018 novemberében lett bemutatva a Mu színházban. A darab egy egyszerű kérdést feszeget: mi mozgat minket? Az előadás két generáció találkozását jelenítik meg; a 20-as éveikben járó lányok, és az élet különböző területein már évekkel tapasztaltabb férfiak kapcsolatát. Az alkotófolyamatban olyan tér és idő kidolgozásán munkálkodtak a táncosok, mely mindannyiuknak játszóteret képez. Ezt a gondolatot szövik át a címből is adódó asszociációkkal, melyek az idő tágításának, szűkítésének gondolatán keresztül keretezik lehetőségeiket. A darab érdekessége, hogy demokratikusan készült, azaz nem volt koreográfus és előadó, hanem mindenről együtt gondolkodtak, együtt döntöttek az alkotók.
„Today is today címmel mutatta be asszociatív, közös tapasztalásokon alapuló táncjátékát Oberfrank Réka, Lévai Viola, Bakó Tamás és Rubik Ernő Zoltán. A három táncosból meg egy táncolni sem rest zenészből álló alkalmi társulás azt kutatta közösen improvizálva és komponálva, hogy mi mozgatja őket egyénileg a jelenben. Meg szerintem azt is, hogy mi az, amit kitehetnek viszonylag rizikó nélkül a közönség elé abból az ön- és közösségkeresési kalandból, ami eddig csak munka után az öltözőben vagy más privát térben volt számukra együtt természetes.”
TELJES KRITIKA-https://magyarnarancs.hu/szinhaz2/today-is-today-115058
A GYÖNYERŐ egy kortárs néptánc előadás, mely a Budapest Kortárstánc Főiskolán készült Angelus Iván rendezésében 2015-ben. A darabban felbomlanak a néptáncban megszokott tipikus férfi-női szerepkörök, a mezőségi motívumok kibővülnek a táncosok újragondolásai által. Az előadás Lábán-díj nominációban részesült.
“…szabadon keverni más mozgásvilágokkal – beleértve akár az akrobatikusságot vagy a kontakt improvizációt is –, okosan variálva játszani a forgós-forgatós táncok kivételes gazdagságú plasztikai lehetőségeivel, sőt, áthágni a páros táncokba kódolt hagyományos férfi-női szerepeket, a hierarchiát és férfidominanciát…”
TELJES KRITIKA: https://trafo.hu/programok/laban-10
A CSÁNGÓBUGI egy kortárs néptánc előadás, amely 2015-ben készült. A darab ötvözi a moldvai csángó zenéket és mozgásvilágot a kortárstánc világával. A darabot Petrovics Sándor koreografálta. A táncosok (Dömötör Luca, Kancsó Luca, Dragos Dániel és Lévai Viola) alkotótársként vettek részt a koreográfia készítésében. Az előadás szerepelt A brémai OUT NOW! fesztiválon és a Szolnoki Országos Néptáncfesztiválon is. Utóbbin különdíjazásban részesült.
“A Csángóbugi értéke (a néptáncmotívumok átértelmezése mellett) a távoli táncstílusok egymáshoz közelítése, a fellépés a szakma mesterséges megosztása ellen.”
TELJES KRITIKA: https://www.tanckritika.hu/kategoriak/jegyzet/765-kutszegi-csaba-mi-merre-megyunk